Szécsi László
Kína nekem
2016-ban Kínába költöztem, hogy egy óvodában legyek angoltanár. Nem ismertem a nyelvet, az országban sem jártam korábban, egyszerűen jött egy ajánlat és belevágtam az ismeretlenbe.Életem egyik legjobb döntését hoztam meg akkor. Hainan szigetén laktam, ami egy gyönyörű trópusi sziget, így az időjárásra sosem lehetett panasz. A munka is nagyon hálás volt, szeretek gyerekekkel dolgozni. És izgalmas is volt a kinti élet, mert egy teljesen más világba csöppentem, ismertlen ételek, tájak, szokások fogadtak. És én is ismeretlen voltam nekik, mert azon a részen nem láttak még európai embert, így állandóan megbámultak, de nagyon kedvesen viselkedtek velem. Olyan sok inger ért, hogy valahogy "ki kellett adnom" magamból, így először blog, majd vlog formájában kezdtem megosztani kínai életemet a nagyvilággal.A mellékelt fotókkal azt szeretném éreztetni, hogy az ott töltött másfél évem alatt mennyi különleges és életre szóló élménnyel és érzéssel gazdagodtam.
Egy óvodában, angoltanárként kaptam munkát Hainan szigetén. Bár a gyerekekkel eleinte nem beszéltünk közös nyelvet, idővel annyira megismertük egymást, hogy már a nézésükből is tudtam mit szeretnének. Nagyon jóba lettem a gyerekek szüleivel is, és sokszor találkoztam velük munkaidőn túl, ami nem meglepő, hiszen kint ők lettek a családom.
©Szécsi László, Kína - Most is közel, MKBT, 2021
Bár ez a munka fárasztó és felelősségteljes ugyanakkor nagyon hálás is, és minden nap örömmel mentem be dolgozni az ovisaim közé.
©Szécsi László, Kína - Most is közel, MKBT, 2021
Egy elszigetelt részen laktam, így európai emberrel nem igazán találkoztak még az ottlakók, ezért gyakran állítottak meg, hogy csináljunk közös fényképet, én pedig sosem mondtam nemet.
©Szécsi László, Kína - Most is közel, MKBT, 2021
Nagyon jól éreztem magam a környéken szervezett programokon, ezen a fotón egy sörfesztiválon vagyok éppen.
©Szécsi László, Kína - Most is közel, MKBT, 2021
Néha elbuszoztam a közeli városba, Wanningba, és csak sétáltam, és néztem milyen az igazi, turistáktól mentes Kína.
©Szécsi László, Kína - Most is közel, MKBT, 2021
Ami igazán lenyűgözött, az a helyi konyha sokszínűsége. A legtöbb ételt még életemben nem láttam, el sem tudtam képzelni mi az, de igyekeztem minél több mindent megkóstolni.
©Szécsi László, Kína - Most is közel, MKBT, 2021
A séták közben ha érdekeset láttam fényképeket is készítettem, és az elején meglepődtem rajta, hogy már a kisgyerekek is rögtön pózba vágják magukat, ha kamerát látnak.
©Szécsi László, Kína - Most is közel, MKBT, 2021
Az egyik kolléganőm meghívott magukhoz a legnagyobb ünnepük, a kínai újév alkalmából. Ilyen autentikus élményben korábban sosem volt részem, összegyűlt az egész család, osztogatták a piros borítékokat, meséltek a babonákról, és hatalmas ünnepi ebéddel készültek.
©Szécsi László, Kína - Most is közel, MKBT, 2021
Ez a fénykép egy kínai családot mutat be, akik nagyon szegény körülmények között élnek, mégis meghívtak vendégségbe, és mindenben próbáltak a kedvemben járni.
©Szécsi László, Kína - Most is közel, MKBT, 2021
Szintén új jelenség volt számomra a tájfun, amikor mindent bezártak, majd a hatalmas vihar átvonult rajtunk. Másnap a séták alatt látszottak a károk, amiket a szél okozott.
©Szécsi László, Kína - Most is közel, MKBT, 2021
Nem csak a szigetet fedeztem fel, hanem elutaztam Pekingbe is, hiszen a kínaiak is úgy tartják, hogy a nagy falat mindenkinek látnia kell. És milyen igazuk van!
©Szécsi László, Kína - Most is közel, MKBT, 2021
Sanghajba is tettem egy kitérőt, itt a kedvenc részem a Bund volt, ahonnan csodás kilátást nyílt a túloldalon lévő felhőkarcolókra.
©Szécsi László, Kína - Most is közel, MKBT, 2021