Kovács Dániel István

Longji rizsteraszok

Kovács Dániel vagyok, 33 éves építőmérnök. 2016 nyarán költöztem Kínába feleségemmel, ami akkor számomra egy hatalmas ugrás volt az ismeretlenbe, hiszen előtte még Ázsiában sem jártam, de mindig is vonzott ez az ősi távol-keleti kultúra. Így nem volt kérdés számomra, hogy belevágjunk ebbe a többéves kalandba, és visszatekintve elmondhatom, hogy a négy év minden percét élveztem. Egy magával ragadó, gazdag történelemmel rendelkező kultúrát ismertem meg, életre szóló barátságokat kötöttem, lélegzetelállítóan modern metropoliszokban jártam, több ezer éves múltú ősi városokban barangoltam és csodás természeti tájakat fedeztem fel. Azt hiszem elmondhatom, hogy ezek az élmények örök nyomot hagytak bennem, beleszerettem Kínába.

2018 áprilisában a Guangxi tartományban fekvő Longji rizsteraszokhoz utaztunk. Ez az utazás különleges volt számomra, hiszen szüleim első alkalommal jártak Kínában, és szerettem volna, ha az ország minél több arcát megismerik, így Sanghajon, Pekingen és Hangzhoun túl Guilinbe is elutaztunk, hogy felfedezzük a csodálatos Li folyó vidékét és a környező rizsteraszokat. Sajnos azonban ez a várva várt élmény elmosódni látszott az esősnek ígérkező időjárás miatt. Elmondhatom, hogy az eső még szebbé varázsolta a tájat és egyedivé tette az élményünket, hiszen szinte egyedül voltunk ezen a vidéken, a gyakran turistákkal teli látványossághoz az erős esőzések miatt alig merészkedtek fel mások rajtunk kívül. A csúszós utakon barangolva hol esős, hol kitisztult és ködbe burkolózott táj bontakozott ki előttünk, és a helyi lakosok is még barátságosabb arcukat mutatták, amikor beszédbe elegyedtünk velük ezeken a békés, turisták nélküli napokon.

Kizöldülve

A rizsteraszok között barangolva egyes dűnék teljesen más arcukat mutatják: nemcsak vízzel árasztott lejtőket, hanem élénkzöldben pompázó teraszokat is felfedezhettünk